Még mindig nem jött meg, már egy hete késik

“Még mindig nem jött meg, már egy hete késik.” – Mondja morcosan, puffogva, csajosan, hisztisen. Ő maga sem tudja, milyen a hangulata. Változó. 

“Ó, csak nem?” – Néz ijedten a tükörbe. Mellei duzzadtabbak, alakja egy fokkal kerekebb talán. Vagy csak bele szeretné magyarázni? Összezavarodva a wc-re roskad, arcát kezébe temeti, és gondolkodik. 

“Évek óta nem késik, mi történik velem? Mikor is szexeltünk utoljára? Neeem…, képtelenség, terhes nem lehetek, az nem nekem való. Különben is, azt olvastam, hogy aki ilyen pörgős életet él, mint én, nem esik teherbe, mert valamilyen furcsa nevű hormon termelődik a szervezetében, ami parancsot ad az agynak, hogy még nem készült fel gyermekvállalásra. Nem, még nincs itt az idő, túl pörgős az életem, nem fér bele egy baba…”

Hogy ez így van, vagy sem, ki tudja, hiszen mindenfélére lát példát a környezetében. Nők, akik 100%-osan felkészültek a babára, de nem jön, és nők, akik nem akarták, de összejött.

“Nem kell akarni, és összejön?”

Teljes kétségbeesésében, üveges tekintettel mered a tükörbe. Szereti az életét, úgy, ahogy van. Nem neki való a gyermeknevelés. HIszen még önmagával sem végzett, még nem tökéletes. Sem a lelke, sem a teste. Annyit kell még dolgoznia, hogy azt érezze, “Igen, most már tökéletes vagyok.”

Csengetnek. Itt van a férfi, Linda az ajtóhoz rohan, majd lassít, kezét a hasára teszi.

“Nem szabad szaladnom.”– gondolja. “Ugyan már, nincs szó babáról, azt érezném. Koncentráljunk az estére. Ez lesz az első közös, hivatalos randink.” – próbálja összeszedni magát.

Ajtót nyit, úgy, ahogyan a wc-ről felugrott, egy szál bugyiban, melltartóban, hiszen nagy kétségbeesésében még a kis fekete ruhájába is elfelejtett belebújni. 

A férfi mosolyog, és megjegyzi:

“Látom, még a 15 perc tudatos késésem sem adott elég időt ahhoz, hogy elkészülj.”

“Nem erről van szó.”– veti oda a szokásos kemény stílusával, és magára erőlteti a nyugalmat. 

A vacsora alatt végig próbálja megőrizni higgadtságát, de alig megy neki. A férfi kiszúrja, hogy valami nincs rendben, valami nem az igazi. De nem akarja szóvá tenni, jól tudja, hogy sok minden zajlik most a lányban, és örül neki. Ő váltotta ki belőle ezeket a változást előidéző érzelmeket. 

A nő kiszalad a mosdóba, érzi, hogy mocorog a gyomra, hányingere van. Az a tipikus érzés, amikor már majdnem megjön, de még mindig nem. Beszalad az egyik fülkébe, “…és igen, megjött…”

Újra önmaga lehet, minden rendben van. Nem kell babára számítani, nem változik meg az élete. Hazaúton hozza a magabiztos, tudatos énjét, és a férfi érzi, hogy újra az a nő megy mellette, akit megismert. Felnéz az égre, felmosolyog a nagy, kerek holdra, és úgy érzi, muszáj megszólalnia:

“Tudtad, hogy a nők ráhangolódnak a holdfázisokra?”

“Hát erről van szó. A telihold hozta meg a menstruációmat.”

A férfi nem kérdez részleteket. “Ha így volt, akkor talán elindultál a nővé válás útján…”