Linda azt gondolta, már mindent tud a világról, a dolgok működéséről, az emberi természetről, az emberi kapcsolatokról. Elég merész kijelentés ez 30 évesen.
De ki nem gondolta már hasonlóan legalább egyszer az életben?
Ült a kávézóban, egyedül, és nézte az embereket
“Nem boldogok.”
“El sem engedik egymás kezét, nem hagynak egymásnak szabadságot.”
“Tökéletes külső, frusztrált tekintet, túl sokmindenkinek kell megfelelnie. Hamarosan betelik a pohár.”
“Ők boldogok. Leélhettek egymással 50 évet, volt türelmük, kitartásuk egymáshoz, ez szép teljesítmény.”
Nekem ennyi évem együtt egy férfival már biztosan nem lesz. Már 30 vagyok, és még mindig egyedül. Ez az én választásom. Nincs rájuk szükségem, legalábbis nem olyanokra, akikkel találkozom. Hova tűnt a férfiasság, ami kihozza egy NŐBŐL a NŐT?
Lassan kikopik belőlem a NŐ, és ember, vagyis FÉRFI legyen a talpán, akinek ezek után lesz kitartása a mélybe bukni, és felhozni őt onnan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: